Hát akkor induljunk! :)

Gyorsan pár szó így az első bejegyzésben arról, hogy miért jött létre ez a blog, és pár szó arról, hogy honnan indultam, és merre tartok a fotózás izgalmas világában.

Jól hangzana ha most itt azt írnám, hogy már gyerekkori álmom volt, hogy fotós legyek, vagy hogy mindig is érdekelt a fotográfia, de ebből egy szó sem lenne igaz, az igazság az, hogy a fotózás egy teljesen új szenvedély az életemben.

Úgy tűnik későn érő típus vagyok, ugyanis most értem az életemnek abba a szakaszába, hogy azt érzem, rám talált valami, amit teljes odaadással, szívvel-lélekkel tudok csinálni.

Az elmúlt évek sok változást hoztak az életemben. A legfontosabb változás, hogy anya lettem, két gyönyörű kis tündér boldog anyukája lehetek, és az elmúlt öt évem szinte nem is szólt semmi másról csak Őróluk. Amikor kislányom is elkezdte az óvodát, én úgy éreztem ideje visszatérni egy kicsit a felnőttvilágba is, és én beiratkoztam egy alkalmazott grafikus képzésre. Szülés előtt is számítógépes grafikával foglalkoztam, szerettem volna felfrissíteni egy kicsit a tudásomat, és újra közösségbe járni.

A képzés együtt indult a fotósokkal, az első évben együtt tanultuk a közös tantárgyakat. Aztán itt jött a csavar, ugyanis egyszerűen beszippantott engem a fotózás. :) Először próbáltam a két szakot egyszerre elvégezni, de  aztán az első év után átiratkoztam a fotós szakra, vettem egy tükörreflexes gépet, és innentől fogva nem volt megállás. :)

Még nagyon az út elején járok, bár az iskolában lassan vizsgázni fogok, és okleveles fotográfus leszek, úgy érzem még rengetet tanulás vár rám.

Folyamatosan járok workshopokra, előadásokra, fotóstúrákra, próbálom minél több irányból képezni magam, és gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni...

A fényképezés rengeteget ad  nekem folyamatosan. A képalkotás és annak megörökítésének a segítségével kinyílt számomra a világ. Segít mélyebben megélni a pillanatokat, észrevenni az értékeket, meglátni a szépséget, segít feldolgozni az élményeimet. Ha képeimmel csak egy szeletét is vissza tudom adni ennek, akkor már megéri csinálni.

Update:

Mikor a férjemnek megmutattam ezt a posztot véleményezésre, azt mondta nagyon jó, csak annyi hibája van, hogy ő nem szerepel benne. :)) Teljesen igaza van! Ő az én első számú rajongóm és támogatóm, aki mindig mindenben teljes vállszélességgel mellettem áll. A fotózásnál is Ő volt az, aki a legjobban bátorított és biztatott, ezért nem tudok elég hálás lenni neki, és nem utolsósorban azért is, amiért megteremti nekem azt a hátországot ami lehetővé teszi, hogy én az energiáim jó részét erre a szenvedélyre fordíthassam. Köszönet Neki érte!