Az első kisbabám akinek első heteit megörökíthettem, a három hetes Zsoltika volt. Emlékszem mennyire izgultam az fotózás előtt, itthon egy próbamacin már lemodelleztem mindent, kész kelléktárral és ötletekkel érkeztem. :) És arra is emlékszem, a drukkot lassan felváltotta a meghatottság és a harmónia, és nem csak azért mert Zsoltika egy ölelni való kicsi mókus volt, és engem megrohantak az emlékek (nemrég az enyémek is ennyire picik voltak), hanem azért is, mert semmivel nem összehasonlítható az a nyugalom és tökéletesség ami egy ilyen kis csöppségből árad.
Nagyon köszönöm Bea a bizalmat és a lehetőséget, hogy ezt a mosolygós kis csillagot fotózhattam!