Hat hét hatalmas idő egy kisember életében. Ennyi idő alatt lehet rengeteget formálódni, lehet helyesen kikerekedni, napról-napra nagyobb szemekkel rácsodálkozni a világra, lehet egyre többet mosolyogni, sőt még fülbevalót beszerezni is. :)

Bevallom ez a pár hónapos korszak eddig nem annyira a kedvencem volt a fotózás szempontjából, hiszen ez az az időszak amikor szinte még csak egy pózban tud feküdni a baba, így nem nyílik olyan sok lehetőség változatos képek készítésére. Igaz, Gellért most rácáfolt erre, hatalmas meglepetést okozott, hogy őt már tudtam hasra tenni, ügyesen tartotta magát, sőt már át is fordult ha éppen ahhoz volt kedve. :)

Ám most a fotózás közben eszembe jutott még valami is. llyenkor a babák már felismerik és keresik az őket körülvevő, óvó és szerető anyát, és olyan rajongással és imádattal tudják nézni, hogy attól el lehet olvadni.

A képek feldolgozásakor is ez járt a fejemben, és kezdek rájönni, hogy mindegy hogy hány hónapos a baba, vagy hogy milyen helyzetben fotózzuk, ezeket a pillanatokat kár lett volna nem megörökíteni.

A kedvenceim természetesen azok amiken Anita és a kicsi Gellért olvad el egymásban. :)