Naná, hogy nem bírtam ki két hétig. :)
Pihentünk, családoztunk sokat, de a képek azért csak gyűlnek, párat mutatok belőlük.
Az egyik nagy bánatom, hogy a két kedvenc időtöltésemet, a fotózást és a futást nem lehet kombinálni. Mivel rendszerint hajnalban vagy este futok, többnyire gyönyörű fényekben, sokszor nagyon sajnálom, hogy nincs nálam a fényképezőgépem. Sokszor megfogadom, hogy visszajövök géppel, de nagyon kevés esetben teszem meg ténylegesen is, pedig akkor nem szalasztanék el ilyen gyönyörűségeket, mint amiket most fogok mutatni.
Ezt az útszakaszt már régóta nézegetem, Halásziból hazafelé jövet közvetlenül az út mellett van, gyönyörű ellenfényt kap délután. Az első öt kép itt készült, egy családi fagyizásból hazafelé jövet ugrottam ki a kocsiból és sétáltam hazafelé, keresgélve a futás közben látott fűcsomóimat. :)
Persze nemcsak futás közben szokott bevillanni, hogy de jó lenne ha itt lenne velem a gépem (hanem szinte mindig), hétvégenként például, bolhapiac szezonban, gyakran Ausztriában ér a napfelkelte. Kocsiból is nagyon szép tud lenni, de azért összehasonlíthatatlan azzal amikor kifekszek a fényképezőmmel az árokpartra. :)
Az utolsó képek ott készültek, Eisenstadt előtt pár kilométerrel, közvetlenül az út mellett.