Katiékhoz akkor mentem el, amikor Zsombor pár hetes volt. Ez volt a második olyan fotózásom, ahová én mentem, és nem itthon történt a kis házi stúdiómban és emlékszem dugig pakoltam az anyuéktól kért kölcsönautót kellékekkel, szoftbox-szal, lámpákkal. :)

Már régebben megálmodtam a kis tengerész képet, így a gyerekek ceruzás polcát is leszereltem a falról és vittem magammal. Ha jól emlékszem háromszor fordultam a kocsitól mire mindent becipeltem. :)

Aztán hamar rájöttem, hogy az ablakból beszűrődő fény bőven elég lesz nekem, így a lámpák és a szoftboxok maradt az előszobában, és Zsombi is nagyon jól érezte magát az ablak előtt lévő kényelmes kanapén, ami tökéletes helyszínnek bizonyult a fotózáshoz.

Kedves emlék, kedves képek, különösen a tesóst szeretem, Viola annyira féltőn és szeretettel fogta a testvérét, nagyon megható volt.