Szilvi az első kismamám akit fotóztam. Nem tudom miért nem talált meg eddig ez a téma, pedig életem két legszebb kilenc hónapja volt amikor a gyerekeinket vártuk. Imádtam pocakosnak lenni, gyönyörű állapot ez, és hát megörökíteni ezt a szépséget is hasonlóan gyönyörű feladat.

Szilvi abban a szépségszalonban dolgozik ahová én is járok szépülni, így a fotózást nagy izgalom előzte meg. Nemcsak Szilvi és én izgultunk, de izgultak az Individuelle-es lányok is, ennek is köszönhető, hogy a kismama nemcsak gyönyörűen, hanem jótanácsokkal felszerelkezve és teljesen felkészülten jött a fotózásra. :)

Külön bónusz volt, hogy eljött vele a család is, és az, hogy a nagytesó féltőn és szeretettel fordul már most a pocaklakó felé.

Tanulásképpen rengeteg hazai és külföldi fotós blogot olvasok, vannak köztük kedvenceim amiknél az tetszik a leginkább, hogy mindegyik fotózás képei mások, más a hangulatuk, van benne valami egyedi, nem egy kaptafára, háttére, néhány kellékre van felfűzve az össze fotó.

Nekem is ez a célom, próbálom a kellékeimet folyamatosan bővíteni, hogy lehessen válogatni belőlük, hogy a végeredmény tényleg egyénre szabott legyen.

Most mégis úgy alakult, hogy a két kislányt, két egymás utáni napon fotóztam, szinte teljesen ugyanazokat a kellékeket vittem magammal, időhiány miatt kis se pakoltam a kocsiból, csak néhány dolgot, és mégis a két fotósorozat teljesen eltérő lett egymástól.

Ez a két kis apróság még csak pár napos, de már ilyenkor megmutatkozik, hogy egy ilyen kicsi babának is van egyénisége, életritmusa, és hogy ez mennyire különböző lehet!

Hanna hihetetlenül érdeklődő és aktív kisbaba, gyönyörű tágra nyílt szemekkel szemléli az őt körülvevő világot, most éppen a fotózást, és még véletlenül se akart elaludni máshol, csakis anya meleg közelségében.

Viccelődtünk is, hogy Esztinek is be kéne feküdnie mellé a kelléknek használt luxus mopsz ágyba. :)

Az én kisfiam pont ilyen volt, a nap 24 órájában igényelte az érintést, emlékszem milyen fárasztó tud ez lenni sokszor... Most már hat éves lesz, szerencsére még mindig nagy igénye van az összebújásra, én pedig próbálom kihasználni, ki tudja meddig lesz rá lehetőség. :)

Visszatérve Hannához, pár percre azért a nagy kimerültségben megadta magát, így születhetett néhány alvós kép is, a kedvenceim mégis a tágra nyílt szemmel nézelődősök, ilyenkor még benne van ezekben a szemekben valami abból a világból is, ahonnan érkezünk.

Szomszédasszonyomnak hála a múlt héten két kislány otthonában is fotózhattam első napjaik egyikét.

Az anyukák egymás mellett feküdtek a kórházban, és pár óra különbséggel adtak életet Eszternek és Hannának.

Először Eszter képeim mutatom, aki igazi kis mintababa, eszik-alszik-nézeget ahogy az a nagykönyben meg van írva. A fotózás legnehezebb része a kellékek emeletre történő felcipelése volt :), a többi ment, mint a karikacsapás.

Hurrá, egy újabb kislány! :)

Sárát nagyon vártam már, mert rengeteg csajos kellékem van amiket szerettem volna már mielőbb kipróbálni és végre felavatni.

A fotózás kicsit nehézkesen indult, mert arany kis szívem nagyon megijedt a lámpáktól, mindent egyes vakuvillanásnál össze-összerezzent, aztán amikor már pityergett is, láttuk, hogy ez így nem fog menni, így aztán Őt folyamatos fénynél fotóztam, nem volt több villanás, így Sára is kicsit megbékélt a helyzettel.

A végére annyira belejött a játékba, hogy még kacagás is volt, így sikerült megörökíteni azt az édes két kis fogacskáját is, amit Anya annyira szeretett volna. :)

A mai kis modellem jövő héten ünnepli az első születésnapját. Tegnap utazós, hosszú napja volt, és talán ezért, talán valami másért, de nem volt ma igazán jó kedve.

A legjobban az tetszett neki, mikor sikerült megkaparintani egy törlőkendőt, azt sikerült betömnie, majd sebesen elmenekülni. :) A felkínált játékokkal is azért udvarisan eljátszott pár percig, hogy örüljünk :), körülnézett, tízóraizott, ivott, aztán jelezte, hogy részéről ennyi volt a fotózás, ideje hazamenni.

Boldog születésnapot, kicsi Patrik, nőjjél nagyra!!! :)

Ádám látogatása különösen megtisztelő volt nekem, ugyanis a család Fertődről jött el hozzám. Ádám kilenc hónapos, a babakorból kezd kifelé lépegetni, és szó szerint lépegetni, ugyanis ez az ügyes kisfiú már kapaszodva megtesz egy-egy lépést. :) Ennek a fotózásnak a legnagyobb tanulsága az volt nekem, hogy ebben a korban, már gyorsnak kell lenni, mint a villám, mert az üldögélős részt gyorsan leváltja a másszunk körbe és kaparítsuk meg a lámpazsinórokat rész. :)) 

Ádám kedvencei a kockák voltak, egyesével kóstolta őket végig :)

A másik bűbáj akiről már az előbb meséltem, a kicsi Benett. :) Most mikor írom ezeket a sorokat és előttem van a kis arca, is mosolyognom kell folyamatosan, és végigmosolyogtam az utómunkát is, mert ez a kicsi fiú maga a boldogság, és tényleg folyamatosan mosolyog, a szemével, az arcával az egész kis lényével. :)

Ez a hetem olyanra sikerült, hogy két bűbájos csupa-nevetés kisfiú is eljött hozzám, két egymás utáni napon.

Domi nagyon kedves, nyitott, jókedvű kisfiú, pont olyan, mint a szülei, akik elkísérték, nagyon jó kis fotózás volt, sok nevetéssel, jó hangulattal. :)

Csupa-csupa kedves kép készült, végre sikerült felavatnom az új fakérges kaspó kellékemet, Domi nagyon profin pózolt benne :), az utolsó kép pedig azért duplán kedves, mert ezek a gyönyörű szemek bekerültek a vizsga portfolióm anyagába is. :)

Nem tudom miért mostanában szinte csak kisfiú modelljeim vannak. Ezért aztán üdítő volt egy igazi kis tündérlányka, Regi, akivel végre kipróbálhattam a csajos kellékeim egy részét.

Regi pár hónappal fiatalabb, mint az én kislányom, ezért biztos voltam benne, hogy hamar megtaláljuk majd a közös hangot, és nagyon vártam a találkozást.

A fotózás nagyon jól sikerült, Kata és Regi pont olyan aranyos és szeretnivaló, mint amilyen gondoltam őket, csupa-csupa olyan kép készült amiket nagyon szeretek, nem győztem válogatni belőlük.

Kata, nagyon örülök, hogy megismertelek Benneteket! :)

A kicsi Benedek abszolút szívem csücske, több ok miatt is. Egyrészt kapásból levett a lábamról hosszú, puha selymes hajával, másrészt azért is, mert negyedik kis hercegként érkezett egy olyan családba, ahová számomra teljesen világos volt, hogy nagyon jó lehet megérkezni.

Erika olyan bizalommal és természetességel bízta rám ezt a kicsi kincset, amit nem is tudok eléggé megköszönni neki. Benedek volt az elős olyan újszülöttem, aki pont úgy aludt ahogyan a nagykönybe meg van írva, öltöztethettük, rakoskadhattuk kedvünkre. Most láttam azt, hogy tényleg mennyire sokat számít ha az első 14 napban történik a fotózás, és pont ezért most volt az első olyan alkalom, hogy végre tudtam hasonfekvős képeket is csinálni. Erika ebben is maximális partner volt, ez nagyon sokat jelentett.

A fotózás közben belül hangosan ujjongtam, és még utána is, napokig, annyira örültem, hogy sikerült olyan képeket csinálnom amit már régóta dédelgetek magamban.

Van nekem egy nagyon kedves barátnőm, aki az én egyik fő támogatóm is a kezdetektől. Ő az aki lelkesedik minden képemért, velem örül az új munkáknak, drukkol nekem, biztat folyamatosan, ezért nagyon hálás vagyok neki, köszönöm Adri!!! :)

Neki köszönhetem azt is, hogy egy nagy álmom valóra vált, lehetőségem volt két pici ikerbabácskát fotózni. :)

A születés minden alkalommal egy csoda, és ha lehet ezt még fokozni két kicsi baba egyszerre megérkezése még megfoghatatlanabb és magával ragadó esemény.

Köszönöm Anita és Zsolti a bizalmat, és a lehetőséget, hogy bármikor mehetek fotózni ezt a két kis gyönyörűséget, élni fogok vele ;).

Milán elsőszülött kisfiúként látta meg a napvilágot, vagyishogy félig-meddig másodszülöttként, hiszen rajta kívül van egy teljeskörű családtag is, egy gyönyörű németjuhász kutyus. :)

Nagyon tetszett nekem, hogy Milán várt érkezése sem taszította le a kutyust a családban elfoglalt megérdemelt helyéről, sőt külön kérés volt, hogy készüljön olyan kép is amin a kutyus és Milán együtt látható.

Mivel egy izgő-mozgó, folyamatosan örülő, egy pillanatra sem megálló kutyusról van szó, nem volt egyszerű dolgom, azt hiszem ezt a témát még gyakorolnom kell. :)

Zsoltika az első kis modellem, akinél ott lehettem a születése után nem sokkal, és most láthattam és megmutathatom az is, hogy micsoda gyönyörű háromhónapos boldog kisfiú lett belőle.  :)

Még mindig rengeteget mosolyog, teljesen el kell olvadni Tőle. :)

Beiktattunk egy pár perces szundit is a nagy munka mellett.

Márk nagyon sok mindenben emlékeztetett engem a kisfiamra, ezért is emlékezetes maradt, és azért is, mert iszonyú vidám, kiegyensúlyozott, vidám kisember, akinek minden szituációban van egy szívmelengető mosolya.

Húsvét előtt az első kis nyuszim Ádám volt. :) Gyönyörű szemű kis cukorfalat, anyukájának, apukájának, és nem utolsósorban keresztanyukájának a szeme fénye.

Kedvenc képeim a közeliek, Ádám itt a szüleit nézi, és olyan szeretet árad a szemeiből, hogy öröm nézni. :)

Itt is készültek családi képek, egyet mutatok belőlük. Ez is kedvenc, mert sugárzik róla, hogy mennyire gyönyörű időszak egy család életében a gyermek érkezése, egy család születése

.

Szeretnék megosztani néhány információt azzal kapcsolatban, hogy mikor, és hol érdemes megörökíteni néhány fontos pillanatot, időszakot.

Újszülött kor: A leggyorsabban elmúló és mégis legemlékezetesebb napok ezek. A kisbabák magukban hordozzák azt a semmivel össze nem hasonlítható csodát, amit úgy hívnak SZÜLETÉS.

Ezeket a meghitt pillanatokat nagyon jó rögzíteni, életre szóló emlék a családnak.

A fotózásra a legjobb az 5.-14. nap valamelyike, ilyenkor a babák nagyon mélyes alszanak, könnyen készíthetők róluk gyönyörű felvételek. A fotózást ebben az időszakban a kicsi saját otthonában szoktam javasolni, neki így a legjobb, (épp elég változás van ilyenkor az életében, nem kell még egy másik helyszínnel terhelni őt) és ez  legfontosabb. Amit kérni szoktam, hogy legyen a lakásban egy olyan helysiég ahol van egy nagyobb ablak, és ez előtt egy kis hely. Semmi más nem kell, én viszem a gyönyörű kötött-horgolt kellékeket, babagubókat, takarókat, illetve a hősugárzót, mert ami még nagyon fontos, hogy meleg legyen, a kicsi jól érezze magát.

Ilyenkor is arra törekszem, hogy a baba nyugalmát semmi ne zavarja meg, pont ezért a fotózás 2-3 órán kersztül is eltarthat.

Ülni tudó baba: Ez a következő nagy ugrás a baba életében, ilyenkor a fotózás már nálam (Mosonmagyaróváron) a kis stúdiómban történik. Rengeteg háttér, kellék áll a rendelkezésre, sok játékom van ami leköti a gyerekek figyelmét, a kicsik nagyon szokták élvezni a fotózást.

Járni tudó babák: Ilyenkor már sok alkalom adhat okot fotózásra. Lehet születésnap, karácsony, húsvét, vagy csak úgy, mert éppen kedvünk van hozzá. :)

Ha a szülők is elkísérik a gyerekeket, szoktam javasolni, hogy készüljön egy-két közös családi kép is, úgyis olyan riktán van erre alkalom, hogy a család mindegyik tagja egy képen szerepeljen.

A fotózásra hozhattok mindent amit gondoltok, kedvenc ruhák, játékok, van lehetőség átöltözésre. Nekem is vannak kiegészítőim, kislányoknak gyönyörű fodros szoknyák, hajpántok, hajdíszek, koronák és egyéb csajos dolgok, kisfiúknak sapik, nyakkendők, ingecskék.

Most hirtelen ennyi jutott eszembe, ha közben még beugrik valami frissítek. Ha van kérdés, nyugodtan kérdezzetek!

Mint már írtam, Denisz egy szerető család legfiatalabb kishercegeként látta meg a világot. Vera, az anyuka nagyon megtisztelő bizalommal és kedvességgel bízta rám ezt az imádnivaló kis manócskát, pont ezért az egész fotózás nagyon meghitt és harmonikus volt, ez látszik a képeken is.

Denisz nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott kisbaba, nekem nem sok dolgom volt, csak ültem  és gyönyörködtem benne.

Köszönöm Vera,hogy részese lehettem ezeknek a meghitt perceknek!

Amikor Vera felhívott, és megbeszéltük a fotózást, nagyon boldog voltam amikor megtudtam, hogy van egy ici-pici kisbabája is. :) Már a telefonbeszélgetés után éreztem, hogy ez egy nagyon izgalmas és szívemhez közeli fotózás lesz. Vera iszonyú kedves, közveten, és stramm anyuka, olyan nyugalommal és szeretettel terelgette a gyerekeket, hogy öröm volt nézni. Ha nincs ott a kis puha pár hetes csomagocska, Denisz, akkor el se hittem volna, hogy közvetlenül szülés után van. A gyerekek tündériek, Dorci a kis balerina, profi modellként pózolt nekem, Beninél az izgó-mozgó kis energiabombánál pedig nagyon résen kellett lenni, ha el akartunk csípni egy-két jó pillanatot. :)

Három gyerkőcöt fotózni egyszerre és külön-külön is, nem egyszerű feladat, ezért aztán Verával megbeszéltük, hogy a kis Denisznek jár egy külön alkalom is, amikor csak ő lehet a főszereplő.

A három testvér januárban jött el hozzám, és egy pillanat alatt belakták a stúdiót. A lányok öltözködtek, pörögtek, forogtak, Misi kezdetben kicsit unta a dolgot, de később azért megkönyörült rajtunk, és hajlandó volt mosolyogni is.  :)

Katiékhoz akkor mentem el, amikor Zsombor pár hetes volt. Ez volt a második olyan fotózásom, ahová én mentem, és nem itthon történt a kis házi stúdiómban és emlékszem dugig pakoltam az anyuéktól kért kölcsönautót kellékekkel, szoftbox-szal, lámpákkal. :)

Már régebben megálmodtam a kis tengerész képet, így a gyerekek ceruzás polcát is leszereltem a falról és vittem magammal. Ha jól emlékszem háromszor fordultam a kocsitól mire mindent becipeltem. :)

Aztán hamar rájöttem, hogy az ablakból beszűrődő fény bőven elég lesz nekem, így a lámpák és a szoftboxok maradt az előszobában, és Zsombi is nagyon jól érezte magát az ablak előtt lévő kényelmes kanapén, ami tökéletes helyszínnek bizonyult a fotózáshoz.

Kedves emlék, kedves képek, különösen a tesóst szeretem, Viola annyira féltőn és szeretettel fogta a testvérét, nagyon megható volt.

Az első kisbabám akinek első heteit megörökíthettem, a három hetes Zsoltika volt. Emlékszem mennyire izgultam az fotózás előtt, itthon egy próbamacin már lemodelleztem mindent, kész kelléktárral és ötletekkel érkeztem. :) És arra is emlékszem, a drukkot lassan felváltotta a meghatottság és a harmónia, és nem csak azért mert Zsoltika egy ölelni való kicsi mókus volt, és engem megrohantak az emlékek (nemrég az enyémek is ennyire picik voltak), hanem azért is, mert semmivel nem összehasonlítható az a nyugalom és tökéletesség ami egy ilyen kis csöppségből árad.

Nagyon köszönöm Bea a bizalmat és a lehetőséget, hogy ezt a mosolygós kis csillagot fotózhattam!

Hát akkor induljunk! :)

Gyorsan pár szó így az első bejegyzésben arról, hogy miért jött létre ez a blog, és pár szó arról, hogy honnan indultam, és merre tartok a fotózás izgalmas világában.

Jól hangzana ha most itt azt írnám, hogy már gyerekkori álmom volt, hogy fotós legyek, vagy hogy mindig is érdekelt a fotográfia, de ebből egy szó sem lenne igaz, az igazság az, hogy a fotózás egy teljesen új szenvedély az életemben.

Úgy tűnik későn érő típus vagyok, ugyanis most értem az életemnek abba a szakaszába, hogy azt érzem, rám talált valami, amit teljes odaadással, szívvel-lélekkel tudok csinálni.

Az elmúlt évek sok változást hoztak az életemben. A legfontosabb változás, hogy anya lettem, két gyönyörű kis tündér boldog anyukája lehetek, és az elmúlt öt évem szinte nem is szólt semmi másról csak Őróluk. Amikor kislányom is elkezdte az óvodát, én úgy éreztem ideje visszatérni egy kicsit a felnőttvilágba is, és én beiratkoztam egy alkalmazott grafikus képzésre. Szülés előtt is számítógépes grafikával foglalkoztam, szerettem volna felfrissíteni egy kicsit a tudásomat, és újra közösségbe járni.

A képzés együtt indult a fotósokkal, az első évben együtt tanultuk a közös tantárgyakat. Aztán itt jött a csavar, ugyanis egyszerűen beszippantott engem a fotózás. :) Először próbáltam a két szakot egyszerre elvégezni, de  aztán az első év után átiratkoztam a fotós szakra, vettem egy tükörreflexes gépet, és innentől fogva nem volt megállás. :)

Még nagyon az út elején járok, bár az iskolában lassan vizsgázni fogok, és okleveles fotográfus leszek, úgy érzem még rengetet tanulás vár rám.

Folyamatosan járok workshopokra, előadásokra, fotóstúrákra, próbálom minél több irányból képezni magam, és gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni...

A fényképezés rengeteget ad  nekem folyamatosan. A képalkotás és annak megörökítésének a segítségével kinyílt számomra a világ. Segít mélyebben megélni a pillanatokat, észrevenni az értékeket, meglátni a szépséget, segít feldolgozni az élményeimet. Ha képeimmel csak egy szeletét is vissza tudom adni ennek, akkor már megéri csinálni.

Update:

Mikor a férjemnek megmutattam ezt a posztot véleményezésre, azt mondta nagyon jó, csak annyi hibája van, hogy ő nem szerepel benne. :)) Teljesen igaza van! Ő az én első számú rajongóm és támogatóm, aki mindig mindenben teljes vállszélességgel mellettem áll. A fotózásnál is Ő volt az, aki a legjobban bátorított és biztatott, ezért nem tudok elég hálás lenni neki, és nem utolsósorban azért is, amiért megteremti nekem azt a hátországot ami lehetővé teszi, hogy én az energiáim jó részét erre a szenvedélyre fordíthassam. Köszönet Neki érte!